Társadalom - Ghis-t idézve

Félelem és a félelem oldás

Sziasztok,

Egy érdekes témával indítok, a félelem és félelem oldás témájával.

Mi a félelem?ill. mi történik velünk amikor félünk?

A félelem egy nagyon alacsony, lassú, nehéz energia. Amikor félünk, erre az alacsony rezgésre csökken le a tudatossági szintünk, szinte ledermedünk. Ilyenkor nincs jelen a mentális egó, érzelmi egó, csak az ösztönök szintjén cselekszünk. Mondhatnám azt is, hogy lemegyünk állati mivoltunkra. 

Ha elég figyelmesek és őszinték vagyunk önmagunkkal szemben, észrevehetjük, hogy napjaink nagyrészében félelmeink alapján döntünk. 

Pl. Azért kelek korán fel, nehogy elkéssek a munkából, mert ha elkések, letol a főnök és ha ez gyakran megesik, kirúgnak, nem kapok fizut és nem lesz miből kifizetnem a számláimat és kaját vegyek, megfázok és éhen halok.

Pl. Azért reggelizek, mert ha nem, akkor leesik a vércukor szintem, rosszul leszek, nem lesz erőm dolgozni, igy pénzem sem lesz és meghalok éhségben.

Lehet eddig nem volt tudatos benned, de próbáld több ilyen cselekedetedet így levezetni.

Gyakori válasz ismerőseimtől: "ÉÉÉnn? Én nem fééélek! Csak nem szeretem!" :)

Az emberi lény két fő  részből áll: a Lélek és a Test(ek). Avagy a Lélek és Egóim sorozata. 

A lélek a legmagassabb rezgés a tér és idő intervallumban, míg a test a legalacsonyabb rezgés a tér és idő intervallumban. Mégis a kettő egyben van. Hogy jön ez ide?

Az egóm az aki fél. A Lélek azért jött ide, hogy tapasztalatot gyűjtsön és fejlődjön. Hogyan tudja ezt megtenni, ha egy olyan autóba szállt be, amelyik minden gázolásnál fékezni akar, mert nagyon fél? Mit tehetek?

Előszőr is bevallom magamnak őszintén, hogy igenis félek. Sőtt, lépten-nyomon rettegek! Mindentől és mindenkitől. Azaz az ismeretlentől, a magánytól, a haláltól. Ugyanakkor emlékeztetem magam, hogy én egy testtel rendelkező Lélek vagyok, ez tesz igazán önmagammá, nem a külsőm, a hajam színe, a melltartóm mérete, a birtoklásaim nagysága, a végzettségem szintje, a szerepeim amiket életről életre kötelezően magamra vállalok (gyerek, tini, felnőtt, feleség, anya, nagymama, közgadász, rendőr, orvos,stb) tudatlanul. Mindezek elhitt, belénk nevelt normák, viselkedés minták. Próbáljak meg átnézni a felhőn, és felfedezni mi van itt valójában. Mindez mögött. 

Arra neveltek, hogy elhigyjük, hogy mi kis szegény birkák vagyunk, akik képtelenek semmi másra, csak a parancsok betartására. És, hogy ezeket soha megse kérdőjelezzük. Mert ha megtennénk, jaj nekünk. Hoppá, csak nem félsz? 

Minden egyes percemet én teremtem. Ha tudok róla, ha nem. Ezzel automatán a felelősség is az enyém. Nem kell keresnem magamon kivül a hibást. Minden ami történik az én teremtésem, ha tetszik, ha nem. A Lélek, csak olyan eseményeket teremt, ami álltal fejlődhet. És csak olyant, amivel biztosan megtud birkozni. 

Amint észreveszem, hogy félek, elkezdem tudatosan kezelni a félelmet. Bevallom magamnak, igen, félek, hogy elhagy a társam. Kimondom hangosan. Félek, hogy elhagy a társam. Próbálom annyiszor mondogatni, amig megbarátkozom vele. A kimondásával. Közel engedem magamhoz.

 Ez pont olyan, mint a fájdalom elfogadása. Ha megfigyelem, amikor fáj valamim, naaagy ellenkezés jelenik meg bennem a fájdalommal szemben, úgy fizikailag, mint érzelmileg. Ilyenkor nagy bátorságra van szükség, hogy a mentálomat fegyverként használva lenyugtassam az emociónális ellenkezést, majd lassan a fizikai ellenkezést a fájdalomtól, és hagyjam meg a fájdalomnak, hogy létezzen. Az érdekessége az, hogyha a háború megszűnik, nem állok ellent neki, sokkal hamarabb megszűnik, mert egy kis megértéssel és szeretettel mázoltam be őt. Vele együtt megyek. Nem ellene. Nem ellenkezek. Pont így van a félelemmel is. 

A félelem oldás 3 lépésből áll:

1. Igazság: Őszintén kimondom, hogy mitől félek. Pl. Félek, hogy megharap Peti bácsi kutyája.

2. Szeretet: Mi történhet a legrosszabb velem, ha megharap Peti bácsi kutyája?
A. Megsérülök,nem tudok dolgozni menni. Úgyis én hoztam a több pénzt a házhoz, megmondom a társamnak, hogy bogozzuk, hogy ő most többet keressen vagy állja az én költségeimet is, amig lábadozom, mert kikell pihennem ezt a sérülés. (lényeg az, hogy olyan választ adjak rá, ami megnyugtat, és válasz, lehetőség a problémára). Az egóm mindig az ismeretlentől fél. Amint nyugtató választ adok minden következményére az adott félelemnek, megnyugszik a mentálom.
B. Megkell műteni. Fájdalmas lesz. Lehet megismerek új, érdekes embereket, és barátságot kötök velük.Semmi sem történik véletlenül. Barátkozom a fájdalommal, régóta szerettem volna közel engedni magamhoz.
Ha minden lehetőséget kibeszéltem, ami eszembe jut, elképzelem, hogy most megyek át Peti bácsihoz. Megfigyelem magamban van-e még összehúzódás bennem. (gyomor környékén szokott érződni) Ha még van, akkor azt jelenti, még jelen van a félelem, ezért még nem teszem meg a 3dik lépést.

3. Tett: Ha nem érzek összehúzódást, akkor elmegyek és megteszem. Belépek Peti bácsihoz. Előjön Blöki farokcsóválva, és megnyalja a kezem, vagy nem foglalkozik velem,vagy lehet otthon sem lesz. Bármi megtörténhet. Ha már nem félek, csodával egyenértékű változások történhetnek.

Ez a 3 lépés azért fontos, mert a félelem csak bennem létezik. A fejemben. Hogyha a mentális, emociónális és végül a tettel fizikai síkon is átalakitom a félelmet, a sejtjeimből kiütöm azt a félelem programot, és megnő a rezgés szintem. Ez azt is jelenti, hogy megnő az Éntudatom, az önbizalmam, és annyira mély határozottságra teszek szert, amiből nem tudnak kirángatni, hiszen azt a dolgot átalakítottam, már nem félek. A testemet elkezdem a Lélek rezgésére felemelni.

Érdekesség képen megosztok veletek egy felvételt, amin egy olvasói kérdésre adtam választ hang felvételen. Úgy döntöttem, hogy itt is megosztom, hátha segít.

Ha kérdésed van, szivesen fogadom, igyekszem válaszolni.

Sikeres félelem oldást mindenkinek!